Címlap Névadónkról

     

    Csanádi Imre

    1920-1991

    Zámolyon született 1920. január 10-én. Szülei: Bagotai Mária és Csanádi Imre.

    Az elemi iskola 4 osztályát a zámolyi iskolában végezte. Amikor iskolás lett, már olvasott, írt újságszélekre. 10 évesen írta első versét Székesfehérvár, a történelmi város és a szülőföld kapcsolatáról.




    „ E város amelyet sok ember emleget,

    és hol királyaink kaptak díszsírhelyet,

    Megszállottam én is

    Megyénknek székhelyén.

     

    Gondolatim jóanyámon röpködnek,

    S egy kicsiny házon,

    Három emlék van szívembe vésve,

    Anyám, hazám, s egy kis ház emléke.”

     

    1931-ben a Székesfehérvári Állami Ybl Miklós Főreáliskolában folytatta tanulmányait. Jól tanult, ügyesen forgatta a ceruzát és az ecsetet is.  Ő volt az önképzőkör elnöke. Érettségi után Zámolyon jegyzőgyakornok, majd Pusztavámon házitanító. 1940-ben fehérvári rajztanára biztatására és ajánlására jelentkezett és fel is vették a Képzőművészeti Főiskolára. Így került a Győrffy-kollégiumba. Félév után azonban kiíratkozott a főiskoláról, ráébredt, hogy számára csak az irodalom az élet. 1941-ben katonának vitték, 1944 végén pedig hadifogságba esett, és csak 1948-ban került haza Ukrajnából. Budapesten kezdte újra az életet. 1951-től a Szépirodalmi, majd a Magvető Könyvkiadónál dolgozott. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig az Új Tükör főszerkesztője volt. A költői formák avatott mestere; a magyaros – ütemhangsúlyos- és az időmértékes verselésnek egyaránt nagy művésze volt. Az alkotó tevékenységen kívül jelentős tudományos kutatómunkát is végzett.

    Budapesten 1991. február 23-án halt meg. Kitüntetései: József Attila-díj 1954, 1964, 1973; Kossuth-díj 1975; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1980; Déry Tibor-jutalom 1984; Az Év Könyve Jutalom 1990.

    Kiadott művei: Esztendők terhével, (versek). 1936-1953, 1953; Röpülj, páva, röpülj, (népballada-gyűjtemény) [Vargyas Lajossal], 1954; Erdei vadak, égi madarak, (versek), 1956; Négy testvér, (gyermekversek), 1956; Kis verses állatvilág, (gyermekversek), 1958; Ördögök szekerén, (versek), 1938-1963, 1963; Csillagforgó, (válogatás és új versek), 1966; A magyar valóság versei I-II., (antik válogatás), 1966; Ötven vers, 1970; Összegyűjtött versek 1936-1974, 1975; Kergetőző négy testvér, verses képeskönyv, 1975; Bástya és bátorság, (versek), 1976; Városom - mostohám, (versek), Szfvár, 1987; Egy hajdani templomra. Válogatott és kiadatlan versek, 1936-1988, 1989.

    Műfordítás: Új kínai elbeszélők [Mészáros Vilmával, Szenczi Miklóssal], 1952.

     

    alt

     

    alt

     

    alt

     

    alt