Címlap Eseménynaptár Ünnepek

     

    Október 23. Az 1956-os forradalom ünnepe

      

    Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án és a fegyveres felkelők ellenállásának megtorlásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

     

     

    Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a  Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.

     

    A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.

     

    1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.

    Forrás: www.wikipedia.org

      

      

    Október 6. Az aradi vértanúk emléknapja

    Október 6

    "Lehullott a rezgő nyárfa..."
    Nem.
    Nem ezüstszínű most a levele.
    Feketén hull a fákról a levél,
    S a föld, amelyre hull,
    Kemény, mint a koporsó fedele.

    Hallottátok: így szól a rendelet:
    Gyászolni ne merjen ma senki sem,
    Senki ne merjen ülni ünnepet,
    Mert a nép, melynek e nap ünnepe volt:
    Csak volt...!

    Halottnak - hallgatás;
    De a hamu alatt,
    Valahol mélyen - izzik a parázs!

    1919 október 6

     

    (Reményik Sándor)

     

    A világosi fegyverletétel. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.

    Eközben augusztus 27-én az igazságügyminiszter, Schmerling a minisztertanács elé terjesztette az ítéletekkel kapcsolatos elképzeléseket. Bár mérsékeltebb volt, mint Haynau, emberségről még sincs szó: "A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk."

     

    A minisztertanács elfogadta Schmerling javaslatát, csak Bach belügyminiszter toldotta meg azzal, hogy Haynaut megfelelő hatalommal kell felruházni ahhoz, hogy a büntetéseket gyorsan végre tudja hajtani. Bár Ferenc József augusztus 29-i legfelsőbb kézirata Haynaut arra kötelezte, hogy " ... a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre ...", de a halálbüntetés tényéről csak utólagosan kellett jelentést tennie az uralkodónak. Schmerling ugyan némi erőtlen kísérletet tett arra, hogy elérje: Haynau csak a halálos ítéletek bécsi megerősítése után hajtathassa végre az ítéleteket. Schwarzenberg miniszterelnök, Bach és Haynau azonban megakadályozták a királyi kézirat mérséklését. Eközben Haynau - a komáromi várvédőkkel történő egyezkedés közepette - Ernsttől, a vértanúk perének tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett. A "bresciai hiéna" azonban még vár, október 2-án rendelkezik csak a kivégzés módozatairól. Október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Az aradi foglyok még reménykedtek, október 4-e, az uralkodó névnapja, lehet, hogy amnesztiát hirdet. De minden remény szertefoszlott ezen a napon, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg. Másnap reggel hét órakor Ernst hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.
    Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt.

    Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is.

    Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

    A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.

     

    ( Forrás: www.sulinet.hu)

     

     

    ------------------------------------------------------------------------------------

     

    Nemzeti ünnepünk: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc

     

    Részlet Petőfi Sándor naplójából

    „A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

    Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a “Nemzeti-dal” -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő “esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

    Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyülést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

     

    A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!…

    - Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

    Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.”

    A forradalom főbb eseményei a szabadságharc kezdetéig:

     

    március 3.: Kossuth az abszolutizmus felszámolását és a belső átalakulást követeli az országgyűlésen. Felirati javaslatában felelős minisztériumot akar.

    március 8.: Széchenyi Bécsben felajánlja, hogy teljhatalmú királyi biztosként feloszlatja a magyar országgyűlést.

    március 9.: Petőfiék elhatározzák, hogy március 19-én népgyűlést tartanak Rákoson.

    március 11.: A pesti radikálisok megfogalmazzák a 12 pontot.

    március 13.: Kitör a bécsi forradalom.

    március 15.: Forradalom Pest-Budán.

    -Reggel: Jókai felolvassa a 12 pontot a Pilvaxban
    - Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt a kávéházban
    - Az egyetemre vonulnak, kinyomtatják a 12 pontot és a Nemzeti dalt
    - Háromkor 10 ezren a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést választanak
    - A városi tanács enged: elfogadja a 12 pontot
    - Megválasztják a közbátorsági bizottmányt
    - Tagok: Petőfi, Vasvári, Irinyi, Klauzál, Nyári Pál
    - Budára, a helytartótanácshoz vonul a tömeg
    - Buda is elfogadja a 12 pontot, eltörlik a cenzúrát
    - Kiszabadítják Táncsicsot a börtönéből

    -Este:  díszelőadás a Nemzeti Színházban

    március 17.: Batthyányi Lajost  a nádor kinevezi miniszterelnöknek

    március 17-19.: a szerbek pesti gyűléseken követelik a nemzeti nyelv használatát az egyházi életben és nemzetiségük elismertetését, a kormány elutasítja a visszafogott kéréseket.

    március 20-21.: Erdélyben az ellenzék követelésére Teleki József főkormányzó május 29-ére összehívja a Magyarországgal való uniót kimondó országgyűlést. Ekkor még a román ifjúság képviselői is támogatják az uniót.

    március 23.: Jellasics bárót kinevezik horvát bánnak.

    március 25.: a zágrábi horvát nemzeti gyűlés 30 pontos petíciója a horvátlakta területek egyesítését, horvát nemzeti bankot, horvát pénzügyminisztériumot, nemzeti hadsereget követel.

    március 28.: a szlovák nemzeti mozgalom a liptói megyegyűlésen a szlovák nyelvnek a bíróságok előtt és a megyei közgyűlésen való használatát kéri. A kormány még ezt a minimális követelést is elutasítja.

    április 7.: megalakul a Batthyány-kormány.

    A Batthyány-kormány tagjai:

    Batthyány Lajos miniszterelnök

    Széchenyi István (közmunka és közlekedésügy)

    Eötvös József (vallás- és közoktatásügy)

    Szemere Bertalan (belügy)

    Klauzál Gábor (földművelés, ipar és kereskedelem)

    Kossuth Lajos (pénzügy)

    Deák Ferenc (igazságügy)

    Mészáros Lázár (hadügy)

    Esterházy Pál (a király személye körüli)

    április 11.: a király szentesíti az úgynevezett áprilisi törvényeket: évenkénti országgyűlés, felelős minisztérium, nemzetőrség felállítása, unió Erdéllyel, jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, parlamenti, megyei, városi választások elrendelése. A nemzetiségekről nem szólnak az áprilisi törvények.

    április 16.: Kossuth követeli Jellasics leváltását, a pesti kormány ebben nem támogatja.

    május 1.: a kormány teljhatalmú királyi biztost küld Jellasics megfékezésére. Hrabovszky János báró útja azonban sikertelen.

    május 10-11.: erősebb nyelvi követelésekkel áll elő a liptószentmiklósi szlovák gyűlés.

    május 13.: karlócai szerb kongresszus: az osztrákbarát Rajacsicsot választják szerb pátriárkává, ő egy szerb vajdaság felállítását követeli, és szövetséget Horvátországgal.

    május 15-17.: a balázsfalvi román gyűlés elutasítja Erdély unióját Magyarországgal. Követelik a román nemzet és a román egyház egyenjogúsítását.

    május 24.: Kossuth hadicélokra államkölcsönt hirdet meg (bár sokan beugrottak, a kölcsön nem jár sikerrel).

    május 29.: az erdélyi országgyűlés megszavazza az uniót.

    június 5.: horvát tartománygyűlés követeli a Magyarországtól való elszakadást, és az Ausztriához való csatlakozást.

    június 10.: Bécs felfüggeszti Jellasicsot báni tisztségéből, de titokban a magyarok ellen bíztatja.

    június 21.: a horvát tartománygyűlés elutasítja Jellasics felfüggesztését, és diktátori teljhatalmat szavaz meg neki.

    június 27.: a lugosi népgyűlésen a románok már autonómiát követelnek.

    június: a szerbek fegyveresen is felkelnek a magyarok ellen.

    július 5.: megnyílik az első magyar népképviseleti országgyűlés.

    július 9.: Táncsics a szőlődézsma, a regálé és a majorsági jobbágyok kötelezettségeinek eltörlését kéri.

    július 11.: Kossuth a kormány nevében 200 000 újonc és 12 millió forint megajánlását kéri, ezt a képviselőház egyhangúlag szavazza meg.

    július 14.: sikertelen magyar ostrom a szerbek szenttamási erőssége ellen.

    augusztus 19.: Szenttamás második magyar ostroma is sikertelen.

    augusztus: Bécs leveri a prágai felkelést és az olasz szabadságharc is elbukik.

    augusztus 27.: a magyar kormány elfogadja a horvát törvényjavaslatot, és kijelenti, ha a horvátok ezt nem fogadják el, akkor kész belemenni Horvátország függetlenségébe is, Fiume és a magyar tengerpart kivételével.

    augusztus 31.: Jellasics bevonul Fiuméba.

    szeptember 4.: a király miniszteri ellenjegyzés nélkül (megsértve az áprilisi törvényeket) visszahelyezi Jellasicsot a báni tisztségbe.

    szeptember 10.: a Batthyány-kormány lemond.

    szeptember 11.: a nádor Batthyányt új kormány megalakításával bízza meg, nehogy Kossuth kezébe kerüljön a hatalom.

    szeptember 24.: Kossuth toborzóútra indul.

    szeptember 28.: a pesti nép megöli Lamberg Ferenc gróf altábornagyot, akit Bécs a magyar hadsereg főparancsnokává nevezett ki. Batthyány lemond kormányalakítási megbízásáról.

    szeptember 29.: a pákozdi győzelem. A Móga altábornagy vezette magyar sereg az országgyűlési küldöttek biztatására megveri Jellasicsot.